A LEGEA megyei első osztályú labdarúgó-bajnokság vasárnapi játéknapján a pontvadászatot remekül kezdő, ám a korábbi három fordulóban vereséget szenvedő Ácsi Kinizsi az egyre jobb formába lendülő, az előző két szezonban ezüstérmet szerző Tokod legénységét látta vendégül. A találkozó előtt Karvaj Imre, a hazaiak edzője hangsúlyozta, csapata bármelyik együttest képes legyőzni a mezőnyben, de most csak úgy szakadhat meg a rossz sorozat, ha valamennyi játékosa oda teszi magát, s a lehető legjobb teljesítményt nyújtja a győzelem érdekében. Schalk Károly, a tokodiak csapatvezetője azt emelte ki, tudja, hogy az ácsiak „kútban vannak”, s noha együttesük játéka sem a régi, mindenképpen három ponttal szeretnének hazautazni. Az első játékrészben derekasan birkóztak egymással a csapatok, nem egy alkalommal Bohner kapus bravúrjainak köszönhették a tokodiak azt, hogy nem szerzett előnyt a Kinizsi. Szünet után aztán már a gólok sem maradtak el. A 49. percben Lakatos László első lövése még elakadt Bohnerben, ám a kipattanót a hálóba kotorta az ácsi játékos. A gól után próbálkoztak a tokodiak is, de a házigazdák támadásai tűntek továbbra is veszélyesebbeknek. A 82. percben eldőlt a három pont sorsa, Bohner elsőre ismét hárítani tudott, ám a kipattanó labdát Bakura Zoltán a hálóba pofozta. A már tíz játékossal focizó és az egyre jobban kinyíló tokodiak a végén még kaptak egy gólt, a csereként beállt Lami Attila lőtt a vendégek kapujába.

„Végre megtört a jég!” –sóhajtott egy nagyot a lefújást követően Karvaj Imre. „Pénteken ünnepeltem a negyvenegyedik születésnapomat, akkor a fiúk esküdöztek, hogy győzelemmel is köszöntenek. Igazuk lett, köszönöm nekik. Most egy egészen más ácsi csapatot láttam, mint az elmúlt két fordulóban. Újra hajtós, küzdeni tudó játékosokat láttam a pályán, jó érzés volt ismét a Kinizsi kispadján ülni, illetve állni annak előterében. Külön köszönet idősebb Kelemen Attilának, hogy játékával példát mutatott a fiataloknak.”

„A második félidő játéka alapján megérdemelten győzött az Ács, ám úgy érzem a játékvezetők belenyúltak a meccsbe, a hazaiak élvezték a támogatását. Az is igaz, nem tudásunkhoz méltóan fociztunk, a hazaiak pedig jobban akarták a sikert. Annak sem örültem, hogy felvettük a kesztyűt, az a stílus azonban már nem illett hozzánk. A kinizsi nagyon kemény és határozott volt, mi viszont lassan és körülményesen játszottunk” – vélekedett a másik oldalon Schalk Károly.

Előző cikk          Következő cikk

24óra

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.