Nagy kincse az embernek a szeretet, amely minden körülmények között hat és senki sem veheti azt el. Bölcsen mondotta róla egy tudós, hogy az életünk alapdallama. A szeretet átsegít nehézségeken, bízni tanít, kiűzi az előítéletet, öröm és boldogság forrása, sok mindenhez köt és köthet bennünket. Köt embertársainkhoz, tárgyakhoz, a természethez, de a munkavégzéshez is. Elképzeljük, hogy milyen munkában szeretnénk dolgozni, az viszont nem mindig sikerül, de akkor is megtaláljuk, ha másként nem – mai szóval mondva – hobbiként azt, amit szeretünk csinálni, és így is kiteljesedhet az emberi élet. Példa erre mostani beszélgető partnerem TARCSAI LÁSZLÓ élete is, aki alázattal, önzetlen szeretettel szolgálja már több évtizede a tokodi labdarúgó sportágat. 

- Mondja el Laci, hogy kik a szülei és mit tud származásukról? 

- Édesapám Tarcsai János Gyarmat-pusztáról került Tokodra. 1947-48-tól az Üveggyárban dolgozott, majd bányász lett és vájárként fejtette a szenet Erzsébet aknán, nyugdíjazásáig. 2001-ben 77 évesen elhunyt. Édesanyám leánykor neve: Cserni Erzsébet. Tőle tudom, hogy apai ágon az ősei a felvidéken Trencsén megyében éltek, ükapja ott foltozta és drótozta az edényeket.

- Tokodon hol élt és kikből állt a Tarcsai család?

- Az Egyházvölgyben éltünk, annak a legmagasabb pontján lévő házban, mindaddig, amíg 1953-ban az édesapám a bányától lakást kapott az Erzsébet Kolóniában a mai Pozsonyi utcában. Szüleim első gyermeke János volt, aki 61 évesen öt évvel ezelőtt meghalt. Következő testvérem László, ő mindössze 3 hónapot élt. 1949. június 2-án születtem én Dorogon és kaptam elhunyt kistestvérem után a László nevet. Utánam született két öcsém, Ferenc, aki a Sashegy utcában, és István aki a Kolóniában él. 

- KISZ-es kora óta ismerem Önt Laci és mindig bicegve járt és jár ma is. Megkérdezhetem, hogy baleset, vagy más az oka mozgáskorlátozottságának?

- Nem baleset az oka, hanem azt 3 hónapos koromban egy rettenetes vírusos járványos betegség – a gyermekparalízis okozta – amely a jobb lábszáram izombénulását idézte elő. Szüleim és az orvos mindent megtettek gyógyulásomért, de az érintett izmok véglegesen megbénultak. Három éves koromig szinte járni sem tudtam, akkor kaptam járógépet és azóta is járógéppel tudok járni.

- Ez a járvány 1957-ben okozta a legtöbb megbetegedést, 2334-en lettek áldozatai országunkban köztük olyanok is, akiknek a légzőszervei bénultak meg, ők egész életüket „vastüdőben” élték. 1959-től értek el e téren a jó eredményeket, a Sabin-vakcina alkalmazásával. E kis kitérő után meséljen a gyermekkoráról.

- Betegségem miatt az óvoda kimaradt az életemből, az iskola viszont már része volt. 1955-ben írattak be az első osztályba, ahol Kovács Gézától tanultam meg az írást olvasást az „Öreg” iskolában. A felsőben a történelem, az irodalom és a földrajz voltak a kedvenc tantárgyaim, és e tárgyak tanárai pedig Kovács Géza és Húber Andrásné voltak az általam legkedveltebb tanárok. No meg nagyon szerettem Seres tanító bácsi növénytan óráit. Az általános iskolát a Béke utcai új iskolában fejeztem be 1963-ban.

- A két iskola közül melyik volt a kedvesebb?

- Az Öreg. Annak ellenére, hogy több gyaloglást igényelt, mint az új – de meghittebbnek, bensőségesebbnek éreztem. 

- Kérem árulja el, alkalmaztak-e testi fenyítést a tanítók?

- Igen. Magam is részese voltam. Az első pofont Kovács Gézától kaptam, akit mégis nagyra becsültem. A körmössel is megismerkedtem a matek tanárnő és Seres tanító bácsi kezéből. Visszagondolva rá, megérdemeltem. 

- Volt elképzelése a továbbtanulást illetően?

- Igen, volt. Elsődlegesen technikumba szerettem volna menni, de gyenge fizikumomra tekintettel nem mehettem. Az esztergomi Közgazdasági Középiskolába felvettek volna, de kollégiumba kellett volna lakni és oda azért nem mentem. Így aztán a 8. osztály befejezése után fél évig otthon voltam, majd Papp Sándor felvett a Tsz. gombüzemébe. Pár év múlva elvégeztem a hegesztő tanfolyamot és hegesztőként dolgoztam tovább. 28 éves munkaviszony után a Tsz. Felszámolási időszakában rokkant nyugdíjba mentem.

- Megkérdezhetem, hogy mi a családi állapota?

- 2012. november 9-ig nőtlen volt, ez időtől nős vagyok. Évek óta ismertem Kovács Katalint, 25 évig együtt dolgoztunk a Tsz. Gombüzemében. Kati 2011-ben jött a Lukácsi Máté kultúrotthonba dolgozni, ahol én a sport területén tevékenykedem, és az ismeretség elmélyülésével házasságot kötöttünk, és együtt folytatjuk az életünket feleségem Széchenyi utcai lakásában.

- Szavahihető emberektől jutott el hozzám az a hír, hogy Ön Laci évtizedeken át anyagi ellenszolgáltatás nélkül, szeretetből dolgozik a tokodi fociért, focistákért. Hogy is van ez, hol a gyökere a foci iránti szeretetének?

- A sport iránti szeretetem gyermekkoromban gyökerezik. 7-8 éves koromban már nagyon érdekelt egyik ága, a futball. Az Erzsébet aknai focicsapat drukkere voltam. Ügyes focistákat láttam játszani, többek között Kolbert Toncsit, Pap Matyi bácsit, Robotka Ferit. A bátyám az Erzsébet-i ifiben, majd az Ebszőny-i ifiben játszott, ha máshová mentek focizni sokszor magukkal vittek. Nagyon kedvesen hívott Pánczél Elemér is. Felnőtt koromban – látva a foci iránti rajongásomat – 1976-ban Szabó Nándi bácsi beajánlott a tokodi Tsz. Sportegyesület labdarúgó szakosztályába intézőnek. Pánczél Misi bácsi az SE elnöke örömmel fogadott. A Tsz. felbomlásai időszakában megszűnt az egyesület, viszont megalakult a Tokodi-i SE – elnöke Kerekes Gábor – és ott folytattam intézői tevékenységemet, és végzem ma is technikai vezető elnevezéssel feladataimat, amelyeknek gerince: a játékosokkal kapcsolatos átigazolások – igazolások rendezése az illetékesekkel, edzőmérkőzések lekötése, okiratok-jegyzőkönyvek kitöltése, játékvezetők fogadása. Kisgyermekektől kezdve a felnőtteken át 50-60 személlyel foglalkozom ténylegesen szeretettel, ellenszolgáltatás nélkül immár 37 éve. Különösen szeretem a gyermekeket és a velük való foglalkozásokat, nagyon jólesik viszont szeretetük. Jelenleg felnőtt, előkészítő, serdülő és ifi csapata van az egyesületnek. Kitűnő edzőkkel dolgoztam, külön megemlítem Schalk Károlyt, akivel közel 20 éven keresztül. Valamikor pedig Keserű Ferenccel az utánpótlásedzőjével, és még korábban Nagy Attila bácsival. Remek focisták voltak: Tokodi Ferenc, Szoboszlai Lajos, Papp József, Turcsányi László, akik később Tatabányára kerültek. Külön kiemelem Farszki Tibort, aki Tatabányára meg Dorogra került. Egyébként minden korosztályban voltak kiváló játékosok. 

- Ki a jelenlegi edzője a felnőtt csapatnak, és hol állnak a megyei mezőnyben?

- A nyergesújfalui Varga Sándor az edző és megyei szinten a csapat az I. osztályba tartozik, negyedik helyen van. Egyszóval helytállt a csapat 2012-ben. A legnagyobb gondot az utánpótlás felhozatala okozta. 

- Van-e valami a labdarúgás terén, amit Ön szerint másként kellene csinálni?

- Sajnálatos, hogy a foci, azaz a játékos is áru lett, már a kis faluban is. Ezt nem tartom helyesnek. Viszont amíg a kis faluban az utánpótlás nem oldódik meg, addig e téren nem várható változás.

- Milyen elismerésben volt része a Tsz-nél, és hogy van ez a sportban végzett munkája terén?

- A Tsz-ben elismerték a munkámat, még Kiváló Dolgozó kitüntetéssel is. Igaz, hogy a sportnál hobbiként végzett munkában lakóhelyem és a labdarúgás szeretete az ösztönzőm, mégis az fáj legjobban, hogy az új tornacsarnok átadási ünnepségére meg sem hívtak. Az egyik évben községi alapítású kitüntetésre javasolták személyemet is, de nem kaptam meg. Mert tudtam a javaslatról megkérdeztem : Azért mert „kolóniási” vagyok? A válasz fejbólintás volt.

- Igazán szomorú dolog, hogy még most a 21. században is jelen van Tokodon némelyekben a múltnak ez a fajta kísértése, az előítélet. Laci! Kit tart ön minden idők legjobb labdarúgójának?

- Az Argentin Messit a Barcelona labdarúgóját.

- A sport szeretete mellett van-e más kedvtelése is?

- Változatlanul gyűjtöm a labdarúgó mezeket.

- Boldog ember Ön Laci?

- Igen, mert testi sérülésem ellenére nem vagyok elveszett ember, nem ért lenézés az emberek részéről. A labdarúgás által sok helyre eljutottam országunkba, és határainkon túlra is. Feleségemben megtaláltam szerető társamat. Úgy érzem, eddigi életem folyamán elértem minden vágyamat. 

- Mi a véleménye Tokod nagyközségről?

- Szépen fejlődik és szépül, de fejlesztése terén sürgető feladat az Erzsébet-i Kolónia és az Egyházvölgy szennyvízelvezetésének megoldása és útjainak aszfaltozása. A fiataloknak pedig azt mondom, hogy ne adják el magukat. A játék és akik játékukat nézik, azok kedvéért dolgozzanak, illetve focizzanak, mert a labdarúgás a világ legszebb sportja. Tokod labdarúgóinak sok sikert kívánok, hogy játékukat a szurkolók sokáig és örömmel tudják élvezni.

- Csatlakozva ehhez a kívánsághoz mondjuk együtt, hogy HAJRÁ TOKOD!

Köszönöm a beszélgetést.

Soós Rezsőné (Tokodi Kopogtató, XIX. évfolyam, 2. szám)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.